Tangó (Ecseri piac)



A Tangó, bolhapiac, használtcikk piac és talán a legklasszikusabb nevén: „Az Ecseri” a régi Pesten, a mai Operaház  területéről indult karrierjére az 1800-as évek elején. A történetét dolgozta fel Bruckner Éva  „A zsibárus boszorkány” című könyvében.

A lenti angol feliratos áramkörök az internetből vannak. Szép lenne, ha bescannerelne egyik-másikunk egy párat a saját füzeteinkből vagy valamelyik tankönyvünkből, akinek még meg van - egy kép egy szappantartós rádióval is jót tenne a nosztalgiánkhoz.

Pier: A József Attila lakótelep nem egy kirakatpolitikának az eredménye volt, hanem egy jól megtervezett városi lakásépítési programm kezdete. Az tény, hogy a Rákosi rendszer többet foglalkozott a különböző szockommunista ideológiákkal, mint lakásteremtéssel. A fővárosi parlamentbe került tanyasi szakbarbárok tulajdonképpen okosan számoltak: 10 millió az ország lakosságának száma, ezenkívül gondoskodtak akkor még évekig, hogy kiürüljenek lakások és házak, tehát nem kell újat építeni. Ennek persze anyagi oka is volt, mert pl. a Begyüjtő Minisztériumban dolgozók először azt folytatták, amit az 1919-es Tanácsköztársaság idején megkezdtek, hogy nemcsak a saját zsebeiket tömték, hanem a saját lakóhelyeikről gondoskodtak és még mielőtt az államkasszába is juthatott volna valami, megszüntették ezt a minisztériumot, alighogy az első korrupt ügyek napvilágra keltek és beharangozták a rendszer végét hasonlóan, mint ahogy a Gyurcsány-Bajnai korszak is lejáratta magát. A különbség, hogy akkor a szovjet elvtársak a rendszer fennmaradásáról gondoskodtak, Orbán Viktor miniszterelnök a 2010-es hivatalba iktatása utáni első órában gondoskodott az addigi korrupt vezetők fennmaradásáról. Viszont szovjet példára felépítették Sztalinváros mintaképpen épült fel és ez egyáltalán nem volt egy levegőből vett ideológiai humbug, mint ahogy manapság a politikailag megfordultak mindent a régi rossz rendszerre próbálnak ráfogni. Az egész szovjet városépítési tervezés alapja a J.H. von Thünen (egy német egyetemi professzor) által az 1800-as évek elején végzett agrárökonómiai kutatás eredménye volt, miszerint minden településnek van egy gócpontja a városháza körül és körülötte gyűrűformában a különböző gazdasági övezetek. Ez a mai napig is érvényes a világ minden részén - függetlenül minden politikai ideológiától. A későbbi Dunaújvárosban csak az derült ki, hogy ez a város egy nem létező gócpontból indult ki, amit az ideológusok egy ideiglenes szovjet vas- és szénszálítmányra alapoztak.

Más - méghogy az Ecseri vagy Teleki vagy az Opera melletti piac lett volna az első, mint ahogy ezt az elbocsájtott, most is történelemhamisító professzornő állítja.....
Pontosan az operaház előtti metromegálló lejárata helyén volt a bejárata már évszázadok óta egy utoljára Orpheumnak nevezett kuplerájnak, ami akkor a legnagyobb ilyen intézmény volt Európában, amit az 1896-os világkiállításra épített Andrássy sugárút és földalatti miatt költöztetett el onnan a főváros vezetősége. Az operaház helyén volt már nagyon rég óta egy bolhapiac. Az 1848 utáni években még soká nem beszélt ott senki sem magyarul, ezért akkor Jüdischer Trödlermarkt-nak, magyarul csak zsidópiacnak hívták ezt a zsibvásárt. Ez egy volt a sok zsibvásár közül a mai Budapest területén, a legtöbbnek a kezdete katolikus zarándokhelyekre vezethető vissza, így az operaház helyén is megtörtént egy katolikus nagy csoda - még az Árpádházi királyok idején.
   
....folytatás következhetne - emlékezetből, ha lenne rá időm, de itt amúgyis más, a mi Ecserink a téma. Ha érdekel az operaház helyén kialakult piac nagyon hosszú története, akkor nézz magad utánna, mert a könyveim már nincsenek meg, amiben ezt olvastam. Az Orpheum, Moulin Rouge, Savoy bár és az operettszinház ide-oda költözködésével kapcsolatban kell keresni, és ott lehet ráakadni arra is, hogy ki is volt a csárdáaskirályné és kik jártak az Orpheumba évszázadokon keresztül (sok királyfi, a 14. Lajos, a napkirály a leghíresebb, akiről ez köztudott). Szóval nagyon izgalmasan van ez leírva a különböző könyvekben, pl. az is, hogy az egykori zarándokhely környékén magyar grófok és bárók villákat építtettek maguknak, hivatalosan a zarándokhely miatt...., hogy külföldi vendégeiket onnan az Orpheumba csalogatták, az megint egy más téma......
   
.....aki nem hinné milyen jelenős volt az Ecseri, annak szóljon a következő sláger:
   
   
Cég: Az első időben a katonák által begyűjtött sarc értékesítése volt a cél. Ez később minden egyéb eladható árura bővült ki. Miután a város kinőtte önmagát és terjeszkedni kezdett elhatározta az Opera-ház felépítését, a piac a Teleki térre került. Az ideje itt is kitelt és akkor került az egykori Mária Valéria telep mellé az Ecseri útra. Talán mindannyian itt ismerhettük meg. Élményeink ide kötődnek. Ezekből néhány:
   
Arra emlékszem, hogy a tranzisztorról, félvezető diódáról hivatalosan nem tanultunk. De a Zsiga már tudott ezekről. (Lehet, hogy az édesapjától). Meg az Ezermester füzetekből és a Rádióamatőr füzetekből. Néhányat még ma is őrzök.
   
Többször meglátogattuk az egykori Tangót. Ott lehetett eleinte  tranzisztort, diódát vásárolni. A ma már nem is ismert (talán az első magyar gyártmányú) P13 (csak hangfrekvenciára való) tranzisztor akkor 30-40 forintba került. Ez akkor elég sok pénz volt. Főleg a mi zsebünkhöz mérve. De ezzel és néhány ellenállással, kondenzátorral és némi kézügyességgel a detektoros rádiót hangosabbá, üzembiztosabbá lehetett tenni.
  
Később az Ezermester boltokban is lehetett kapni. Még egységcsomagot is. Ennek a tartalma volt a meglepetés. Ha jól emlékszem 20 forint körül adták. A Zsigával többször voltunk a Körúton, az Oktogon mellett. Talán akkor ez a bolt volt az egyetlen. De itt jelent meg ebben az időben orkán kabát és a farmer nadrág is! Ám akkor ez minket még kevésbé érdekelt.
   
Pier: aki még mindig nem tudná vagy már nem tudná, hogy mi is egy tranzisztor, annak a jobboldali ábra szolgáljon emlékeztetőként..... 
      
A jobboldali ábra mutatja, hogy vannak PNP és NPN tipusú tranzisztorok. 


B. Gyuri: Szomorú aktualitása van az Ecseri-emlékeknek. Ernő volt a vezéralak, ő már úgy jött a suliba, hogy rádiókat épített, ismerte a terepet is. Talán vele történt: az egyik eladó mindenáron rá akart sózni egy varrógép roncsot. A végső érve ez volt: de uram nézze meg, ez teljesen komplett csak egy kissé hiányos! Nem vittük el, helyette zacskóba ömlesztett (már akkor is) ősrégi alkatrészeket vettünk kemény 20 Ft-ért (nem tudom, honnan volt ennyi pénzünk).
       
Sinus: Nekem is van egy csomó emlékem ez Ecseri piacról, amit pestiesen úgy hívtak "Tangó". Mi gyakran jártunk együtt a Tangóra Bilszky Laci, Árvai Pali, Kántor Csaba, mivel egy szobában laktunk a kollégiumban.  Emlékeim szerint trapéz nadrágot vettünk Bilszky Lacival, amit még csak ott lehetett kapni.

Egyszer vásároltunk Bródynak (mi egymás között úgy hívtuk, hogy Sá) egy ukulelét, ami egy bélhúros kis gitár. Szerintem ez még meg is van neki, mert emlékezett rá az osztálytalálkozón. Rádiót én is építettem a kollégiumban, szappantartóba - akkor az nagy divat volt. Ezermester boltban lehetett hozzá kapni alkatrészeket (P 15-ös tranzisztort, 500 pf forgókondenzátort), de az 50 nF-os visszacsatoló kondenzátort csak az Ecserin lehetett megvenni (mert ritkaság volt abban az időben).
       
Ez a baloldali rajz egy ezermester füzetből származik és egy 2-tranzisztoros, visszacsatolásos vevő áramkörét mutatja, amilyet a jobbfajta szappandobozokba építettünk. - Ki is büszkélkedett nemrég, hogy az övé még ma is működik? - Talán Sinus? Fogadni mernék, hogy a Szép Lacié is működik még, ha van benne elem!  
     
   
     
Pier: A mellékelt tervrajz egy találós kérdés. A kérdés az, hogy mire jó a mellékelt tervrajz és hol működik még manapság is egy ilyen szerkentyű?
     
     



Összeállította: Kolleth Miklós