Krisztianovics Lenz német származású orosz fizikus, akadémikus. 1804. február 24-én Derptben született.
1823-1826-ig a fiatal Lenz  részt vett Kocebu világkörüli expedíciójában. Ennek az expedíciónak az eredményeit "A Szentpétervári Tudományos Akadémia Emlékirataiban" adták ki, Lenzet pedig a visszatérése után két évvel az Akadémia adjunktusává választották.
Nagyszabású munkálatokat végzett a fizikai földrajz területén ( a tenger hõmérséklete és sótartalma, a Kaspi-tenger szintjének változása, barometrikus magasságmérések, a földmágnesség mágneses deklinációjának és intenzitásának mérése stb.).
1833-ban Lenz az indukált áramot tanulmányozta, és felállította a róla elnevezett szabályt. Kutatásának eredményeit 1834-ben adta közre. Ettõl az évtõl kezdve a Pétervári Tudományos akadémia tagja.
A galvánpolarizációt, a Peltier-féle jelenséget is kutatta. Sikerült neki áram segítségével, a forrasztási helyen fellépõ lehûléssel vizet fagyasztania. 1844-ben megállapította az áram hõhatásának törvényét. 1836-tól a pétervári egyetem tanára, 1862-tõl pedig a rektora. Fizika és fizikai-földrajz tankönyvei nagyon elterjedtek voltak.
1865. február 22-én halt meg Rómában.