Anekdoták



1960 júliusban a felvételi vizsgán kezdtük a Puskást
   
Cég: talán Te is emlékszel?! A műhelyben mutattak egy szerkezetet, ami egy deszkalapon volt, néhány fogaskerék és szíj áttételt, stb. tartalmazott. A forgatógombot megtekerték és utána felfordították. Ekkor szétesett. Nekünk a megfigyelés alapján újra kellet csinálni. Talán nem is volt rossz!
   
Pier: a Zsigával mentem a felvételire, de ott ABC-szerint osztottak szét minket és aznap már nem is láttam a Zsigát. Amikor a matek feladatokat kiosztották, Hunwald Gyuri, Könyves Balázs és a Kőváry ültek a közelemben. A táblánál nekem a %-számítást kellett elmagyaráznom. Andók tanár úr vizsgáztatott, később a Defi órákon azért hiányoltam őt, mert ő arra várta a választ, amit kérdezett. - Ő oktatta azt az integrál- és infinitézimálszámítást is, ami a Defi szerint "magasabb matematika" volt, aztán amikor tovább akartunk tanulni az "érettséginkkel", akkor ennek hiányában egy éves kurzuson kellett behozni ezt a minden normális középiskolában oktatott "magas matematikát". Ezért is kedvelték olyan sokan a Defi magas nívóját, amivel érettségiztető iskolává tette a Puskást, mint még több más tanár. Fizika, matematika, kémia, orosz és történelem tantárgyakból olyan magas volt a nívó, hogy az első osztályban több időm jutott minden másra, mint a tanulásra, mert csak meg kellett ismételnem ugyanazt, amit már a 8. általánosban megtanultam. A 8. általános után beszéltem oroszul, az érettségin már nem kellett. Ennek meg is volt az oka: jó példa a KISZ-titkár osztálytársunk, a mocsai Lenin Tsz elnökének fia, aki még az érettségin sem tudta leírni az orosz ABC-t, de budapesti érettségit szerezhetett - más tantárgyakból is hasonló módra.  

     
A baloldali kép a Budavárban készült egy téglatisztogató akción, amikor úgy gondolták, hogy a Budai Várpalotát társadalmi munkásokkal lehet restaurálni. A jobboldali kép valószinüleg az 1963-as Budapesti Ipari Vásáron készült kb. májusban.
   
Különös élményeink voltak Kerényi tanárunkkal, aki matekórán jónéhány hétig helyettesítette a Defit. Sok mindenről mesélt, talán a legkevesebbet matematikából. Mindig vidáman teltek az órák, de csak addig, amkor az óravégi csöngetéskor eszébe jutott mondani, hogy még 1-2-9 házifeladatot kell kapnunk. Adott is mindig kb. 9-et. 
      
Volt egy Metzger Ferencné a Puskásban, aki bizonyára jó szakember volt, mint villamosmérnök. Ő volt a rádiótechnika "tanárnőnk", akit valamiért nemigen szerettünk. Az osztályteremben föl-le járva papírról olvasta föl a mondanivalóját, monoton hangon hadart mint a kefekötő, ha valamit nem értettünk és megpróbáltunk visszakérdezni, szinte mindig az volt a válasz, hogy még sok az anyag és tovább kell jutnunk. Röviden mondva szigorúan idegen volt és nem adott nekünk időt a logikus gondolkodásra. Mindent úgy adott elő, mintha mi azt már rég tudnánk.....
     
Giro-Szásznével kapcsolatban is lenne néhány említenivaló - a Spilanyek problémájára ki nem emlékszik? 
   
Hótolók is voltunk a Mester utcában 1962-ben kb. a Mikulásnapon. Egy nagyon havas hideg tél volt és különösen nagy havazás volt aznap.
Cég: az osztály a Gáforral az élen egységesen ott volt. Indításhoz néhányan vittünk némi melegítő italt, de ez éjfél körül már elfogyott és alig vártuk, hogy hajnalban a Mester utca elején, jobb oldalon lévő talponálló kinyíljon. Ezután már csak a mai szemmel nevetséges kereset felvétele jelentett örömet.

Cég: ezek már elég homályosak....
 Talán emlékeztek, hogy a 3.-ban vagy 4.-ben szigorították az udvaron való futkározást a szünetekben. Valaki hozott egy 20 m-es kötelet és azt fogva sétáltunk az udvaron körbe. Nem tartott sokáig. Talán más is emlékszik erre.
   
 A 3. osztálytól Gáfor lett az osztályfőnökünk. Elsők közt megszervezett egy egyennyakkendőt. Ha jól emlékszem a Hunwald szerezte be egy bizományiból (vagy a Verseny Árúházból ?) - akkori áron 2,- forintért. 2007 Szeptember 1.-én néhányunknak még megvolt. A törzsasztal találkozókon bizony illene viselni!     

Egyszer egy nehezebb téma volt soron, egyikünk sem akart felelni és ezért megszerveztük, hogy a Defi Kálmán nap alkalmából egy cserepes virágot kapjon. Tibor nagy szeretettel át is adta volna az óra elején, de a Defi mégjobban lebénult, mint amilyen ő mindigis volt..... Tibor úgy látszik ölelkezésre várt, de zavara nem tartott sokáig, kis töprengés után az asztal sarkára helyezte a cserepes virágot. Az elvárt hatás elmaradt, a Defi a feleltetés alatt komoly képpel kacsintgatott  a virágra, az óra végén mégnagyobb faképet vágott és a vállát minden korábbinál följebbre húzva, a szokottnál nagyobb tempóban hagyta el az osztálytermet és nem lett volna Defi, ha nem hagyja ott a virágot az asztalon. 

Cég: Defivel kapcsolatban.... 1961 végén szüret körül volt egy kirándulásunk. Homályosak az emlékeim, de kiegészítheted, amikor másodikos korunkban -talán szeptemberben kirándultunk a D-osztállyal a Zsíros hegyre. Jó idő volt és az itala szinte mindenkinek elfogyott, mire felértünk a túristaházhoz. Ez viszont zárva volt. Víz sehol. Elindultunk lefelé - talán Pomázra - és valahol elhaladtunk egy szőlőültetvény mellett. Természetesen megdézsmáltuk. Valakit azonban megcsíptek és panaszt tettek az iskolánál.  

1962 január végén az osztályfőnöki órán Defi tanár úr feltette a kérdést:
  - mit kerestünk ott?
  - Valaki azt válaszolta: vizet.
  - A tanár úr: vizet kerestetek és szőlőt találtatok?
  És ekkor egy halvány mosoly azért elhagyta az arcát. Talán ez volt az összes, amely a kettő és még kettő év alatt, amelyet megengedett magának.
  - Aki tudja, pontosítsa, mert nevekre már nem emlékszem, csak a Defi arca maradt meg.

    
Ki-mit-tud ezekről:
 A Lovassal elmeséltettünk sok mindent Leningrádról - ebben HGY nagyon szorgalmas volt, ha jól emlékszem. Miket is hallottunk? - Nekem abból szinte minden kiment a fülemből, alighogy bejött, mert a sok mese közben csak arra gondoltam, hogyha így megy tovább,  mindjárt vége az órának. - Azért biztos mesélt a Lovas érdekeseket is.... Már csak arra emlékszek, hogy Leningrádban élte át a háborút és annál csak Sztalingrád lehetett borzalmasabb
 
....és volt egy busztúránk Veszprémen túlra a Bakonyba, ahol egy bányásziskola kollégiumában szálltunk meg legalább 2-3 napig. Az utat a Lovas szervezte, mert ő a Puskás előtt ott tanított. Sose felejtem el a mákosbuktákat, mert olyan nagyot életemben nem láttam azóta se. Biztos volt benne fél kiló darált mák és minden bányászinas kettőt eszik belőle csak úgy a kaja mellé - bíztattak bennünket a konyhából. Én a konyha mellett rengeteget pingpongoztam, már fogalmam sincs kivel.
   
Hogy a kollégiumban töltött napokban vagy a visszaúton mentünk Kabhegyre, arra emlékszik-e még valaki? Tulajdonképp a TV-adóba akartunk menni, ki tudja voltunk-e ott? Alig indultunk el vissza a koleszból, máris állhattunk egy órát az országúton, mert ilyen csillék jöttek ki a bányából és az üzemben levő drótkötelek alatt nem mehetett át a busz. Utolsó pihenőnkön a veszprémi várból nézegettük a házakat, amelyeknek a padlásaiból a szomszéd házak pincéibe lehet látni és fordítva. A jobboldali kép máshonnan van - talán emlékeztet valakit, hogy hol és mikor voltunk ott. - Emlékeztetőül: a Lovason kívül a Defi volt velünk...
   
Talán még az első osztályban volt egy hajós kirándulásunk Leányfaluba, Bródy a gitárjával jött és ha nem tévedek a tanárok közül a PO-né és talán a Defi volt velünk. 
    
   
     
 


 Van még ma is !  >>>   Ezermester
   


     
 Egyik-másikunk szakmai fejlődésében szerepe volt a Tangónak az Ecseri úton, ami akkor nagyon közel volt a Puskáshoz.
      
  Itt olvashatsz és írhatnál még többet is  >>>   a Tangóról 

...Ábrázoló Geometria..... - valószinűleg többeknek is lenne mondókája!
      
Az elsőben volt egy karácsonyi csomagrakodó akciónk a Déli Pu.-postán - ott pakolt mind az öt első osztály. Ajándékcsomagok dézsmálása közepette elkaptak ötöt, ezek többé-kevésbé meg is lettek büntetve. Osztályunkból kettőt kirúgtak véglegesen a Puskásból. Más osztályból kettőt áttettek más osztályba, egy szovjetbarátként ismertnek még a haja se görbült.
      

Cég: Odri Miska bácsi kb. a második osztályban:   "Sok marha. Bemegyek a WC-be nem ott zabál a pisuár mellett a füstben."
Ha jól emlékezem két csoportra osztottak a műhelyekben. Én az Odri Miska bácsihoz kerültem. Mellette volt a Sebján Pali (a földszinten) és a Zemplényi Béla a Berdó Lajossal (az első emeleten). Talán másodikosak voltunk, amikor az alagsori mühelyt kialakították, az Ampovics Gergellyel. Nem emlékszem, volt-e valaki mellette. Azt tudom, hogy egyszer miért? -  kiküldött az óráról, pedig gyakran utaztunk együtt a 63-as villamoson. Ő a Déli pu. után, a Mikó utcánál szállt fel.
 
Pier: én kezdettől fogva mindig is legalul voltam a Berdónál és az Ampovics is ott volt, de hogy ő is kezdettől fogva alul volt, arra már nem emlékszem, viszont annyit üvöltözött és közben városi hivatalokat emlegetett, hogy aki hallotta, azt kellett hinnie, hogy ő az egész kerületben a nagyfőnök. Örültem, hogy nem nála voltam, de a Borvirágot se komáltam, annál inkább csodálkoztam, hogy az emeletiek mennyire lelkesedtek az egyik-másik tanárukért. Fönn voltak élmények, de alul csak síri hangulatra emlékszem.
 

Cég: a gyakorlat úgy volt, hogy a műhely jobb oldalán az elsősök, a bal oldalán a másodikosok voltak. Elsőben a kocka reszelése volt a fő téma. A körzőt, a golyós tengelyt és egyebeket nem tudom, mikor csináltuk. Sajnos egy darabot sem sikerült átmentenem.

 
Cég: a gyakorlat úgy volt, hogy a műhely jobb oldalán az elsősök, a bal oldalán a másodikosok voltak. Elsőben a kocka reszelése volt a fő téma. A körzőt, a golyós tengelyt és egyebeket nem tudom, mikor csináltuk. Sajnos egy darabot sem sikerült átmentenem.
   
Az Odri Miska bácsiról, annyit, hogy remélem, jól emlékezem, talán, valaki meg erősíti.
Sőt, az is itt esett meg, az elsősök ugratása címén, hogy valamelyik másodikost (talán a Zordot?) elküldte reszelőzsírért. A Miska bácsi reakciója az volt: Fiam, te olyan nagy marha vagy..  De ezt az ő raccsoló hangján! - Egyébként úgy tudom, hogy régen meghalt. Béke poraira!
   
Pier: a reszelőzsírról jut eszembe, hogy az első munkahelyemen kb. a második napon egy idősebb kolléga elküldött egy inast a patikába bölcsőzsírért azzal a magyarázattal, hogy a forrasztáshoz az jobb, mint a gyanta.
   
Imre: Amikor a másodikban forrasztani tanultunk, és forrasztottuk a switch kábelt, az egyik osztálytársunknak sehogy se ment a forrasztás. Odamegy hozzá az öreg Weiszhaupt és azt mondja neki: „hogy fogod azt a pákát édes fiam, ne két ujjal fogd, mint szűzlány a faszt, hanem kapd marokra, mint egy fürdőskurva!”  Később ez az osztálytársunk gyújtotta majdnem föl az emeleti műhelyt, kábelimpregnálás közben.....  Na, azért nem az egész Puskást gyújtotta föl, csak azt az üstöt, amiben a forró viasz volt a kábelek impregnálásához. Az is elég nagy buli volt. Volt ott poroltó,  ….anyád, meg minden. 
    
Volt nekünk egy bulink a Dorottya utca 9-11-ben a Foto Vállalat kultúrtermében is! (ezek a képek az épületről 2009-ben készültek) Talán az elsőben vagy már a második osztályban volt ez? Valakinek biztos van még legalább egy fényképe a buliról. A Defi ott volt, talán a PO-né és a Lovas is és Bródy a zongoránál! Vöő István szaktanárunk rendezte az estét a tánckurzusával kapcsolatban. Ott volt még egy leányosztály egy II. kerületi gimnáziumból. A Kisöreg biztos nem volt hullámos, ezért is hiányolom az érettségi tablónkról.
Borvirág II-ről - Szülői értekezleteken félrehívogatta a szülőket egyenként, hogy figyelmeztessék már a gyereküket, "hogyha nem tanul meg egyenesen reszelni, akkor nem lesz belőle távközlési technikus". Ezt a szégyent évtizedekig magamban tartottam, míg kiderült a 2007-es iskolai találkozón, hogy szinte mindenki másnak a szüleit is ugyanezzel fenyegette - hogy tanulja meg mindenki, milyen fontos ez a fölösleges tantárgy, ami végülis valahogy csak jót tett mindegyikünknek.

Borvirág I-ről biztos lenne bőven mondanivaló. - A kezdet: Első osztályba jártunk már vagy 7-8 hónapja, amikor először láttuk torna-"tanárunkat". Ennek ellenére az első féléves jegyeket kiosztotta a mai napig nem tisztázott módon egy korházból, ahol zárthelyi elvonókúrán kezelték. - Egy páran próbálták perelni a jegyek miatt, de voltak jóakarói... Később még gyakran volt szagos, ilyenkor kiküldte az osztályt a tehénlegelőre futkározni-focizni, maga pedig bezárkózott a tornateremben a szobájába. Kb. a harmadik osztály közepétől kezdve elkezdett tornatanárként foglalkozni velünk. Egy szégyen, hogy a szigorú és mégis közkedvelt kémia-, távközlési földrajztanár és tánckurzusos Kisöregünk lemaradt a tablónkról, ugyanakkor ez a Borvirág bevéste magát mindörökre....
    
Hamar megtanulhattuk, hogy Wöő István szaktanárunk valahogy másképp osztályozott, mint minden többi tanár. Pl. megtörtént a Köváryval, hogy a  tanár úr felszólította. Ő közölte, hogy nem készült. És 1/2-et kapott a semmire. Volt aki ezt hullámos 1-esnek olvasta. Hullámos volt a Kisöreg szavajárása, ha valamit nem értett, azt is gyakran mondta, hogy hullámos az egész. De ha csak valami volt hullámos, azt még nem értékelte rossznak.

Cég: az első kémia órán történt...
  Emlékeztek-e az első kémia órára? - úgy kezdődött, hogy felírta a nevét a táblára és felolvasta: "Nevem Vöő István, szimpla V, dupla ő, szaktanár!"
 
  Aztán kihívta az egyik ifjú technikus-jelöltet (talán a Zordot?), kezeit megkötözve, bele egy darab papirt helyezve, bemutatta a fizikai és kémiai elváltozás különbségét.
  Volt nekünk egy összelapítható, belsőzsebben hordott Puskás csákónk, amit az első osztályban "hordtunk". Amikor a portás előtt elmentünk, arra a pár pillanatra föl is tettük a fejünkre. Van még valakinek egy fényképe ebben a csákóban vagy csak a csákóról? - elől volt rajta egy fölfelé ovális Puskás-jelvény.


kisképernyős Tisza TVItt a helye minden történetnek, amiről feledhetetlen emlékeink vannak. Akármennyire is ködösen emlékszünk bizonyos dolgokra, azok közös emlékek, egyikünk erre, másikunk arra emlékszik jobban, általában a szerint, kinek mennyire kellemes a történet. Akár így, akár úgy, itt a helye és ideje, hogy összegyüjtsük őket és ki mire emlékszik módon leírjunk ill. kiegészíthetünk minden storyt. Minél több a hozzászólás, annál részletesebben tudjuk feleleveníteni életünk egyik legszebb részét - a Puskás időt. 
   
Akit érdekel az űrhajós kommunikáció, az kattintson a jobboldali képre  >>>
   
Cég máris megkezdte néhány történettel, minél többen szólnak hozzá, mégha apró kiegészítésekel is, annál érdekesebb lehet minden egyes történet. Így megtudhatunk olyan részleteket is, amik ugyanahhoz az esethez tartoznak, de magunk nem is emlékezhetünk rá, mert mással történt pár lépéssel mellettünk, anélkül, hogy észrevettük volna. Persze ha képek is lennének a történtekről, mégha fakultak is azóta, ma már annál érdekesebb..

Megemlítést érdemelne a Posta története, hiszen ma is a Posta támogatja iskolánkat, tehát legalább a mi időnktől kezdve a mi szemünkből nézve a mai modern időkbe vezető út lenne érdekes, legalább ezen az oldalon rövid pár sorban.

.......akinek van több említeni valója, az jelezze.......
    
   
Összeállította: Kolleth Miklós