A radioaktív magátalakulások  a természetben lejátszódó spontán folyamatok is lehetnek. Ez a jelenségkör a természetes radioaktivitás.

Az atommagokat csoportosíthatjuk stabil és radioaktív magokra. Ez a felosztás azonban önkényes, hiszen a stabilnak tekintett magokról is kiderül, hogy bár hosszú idõ alatt (azaz kis valószínûséggel), de elbomlanak. Megállapodás szerint akkor tekintünk stabilnak egy izotópot, ha ahhoz, hogy atomjainak fele elbomoljon, hosszabb idõ szükséges, mint a világegyetem jelenlegi életkora, ami körülbelül tizenhatmilliárd évre tehetõ.

A radioaktív atommagok mennyiségének idõbeli csökkenését három fogalom segítségével írhatjuk le:
 

^{felezési idõ,             aktivitás,               bomlásállandó.}