Egy farsangi bál szenzációja

  • Megjelent: 17 March 2015

Budapesten közvetítettek elõször élõben operát

Az 1882-es évi farsangi báli idényre, éppen 115 esztendõvel ezelõtt, több száz díszes meghívót nyomtattak és kézbesítettek a nevezetesebb magyarországi családoknak. A mulatsághoz soha nem tapasztalt csodát ígértek: több kilométer távolságból a bálteremben meghallgathatják telefonon Erkel Hunyady László címû operáját. A régi Vigadó és környéke, a mai Vörösmarty tér ezen a február 4-i estén valóságos fényárban úszott. Itt rendezték meg a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete javára az idõs írókat, újságírókat segítõ nagyszabású jótékonysági bált. Megszégyenítve az addig pislákoló légszeszvilágítást, nemcsak a teret varázsolták nappali fénybe a két sorban elhelyezett izzólámpák, a bálterem csillárjaiban is elektromos égõk ragyogtak. A Vasárnapi Újság beszámolója szerint a fõvédnök-háziasszony, gróf Andrássy Gyuláné köszöntötte a hintókon érkezõ vendégsereget és adott engedélyt a színpadon történelmi élõképek bemutatására. Fõrangú hölgyek és urak gróf Zichy Jenõ rendezésében, szépséges jelmezekben jelenítették meg Munkácsy, Makart, és Vízkeleti festményeit. Az igazi vonzerõ azonban az volt, hogy a báli közönség az ebédlõben elhelyezett 6-6 pár telefonon a világon elõször élõ közvetítést hallgathatott a Nemzeti Színházból, Blaháné dalolt, majd megszólalt az opera, amelyben Szilágyi Erzsébet szerepét a nevezetes Wiltné énekelte. Háromféle arisztokrácia: a szellem, a születés, a pénz kiváltságosai jöttek el és tették fényessé a mulatságot. Csillogtak aaz ékszerek és ahogyan a korabeli sajtó tudatta, gyönyörûek voltak a nõi szemek. A szokástól eltérõen a farsangi bálok ekkortájt este tíz órakor kezdõdtek, az íróbálon már hét órakor tolongás keletkezett. A kíváncsi delnõket arra biztatták, csináljanak végrendeletet, mielõtt a hallókészülékhez fúrják magukat, mert "az életüket kozkáctatják". Ha valamelyiküknek sikerült megragadnia és a füléhez emelni a hallócsövet, szinte elalélt a meglepetéstõl: tisztán hallotta az emberi hangot. A rebellis magyarnak megmaradt, a telefonhírmondót feltaláló Puskás Tivadar ekkorra már számos találmányával gazdagította a mûszaki tudományokat. Édesapja a Szatmár megyei Felsõbányáról, amolyan ezermesterként, a nagyvárosiasodó, nyüzsgõ Pestre költözött, elsõ fia Tivadar-János-Lambert (ennyi nevet kapott a keresztségben), már itt született 1844. szeptember 17-én. Ferenc öccse négy évvel volt fiatalabb. A fiúk a Szén - a mai Deák Ferenc - téri iskolába jártak, ahol német nyelven folyt az oktatás, de a tanárok "magyarul szidták a gyerekeket". Mint életrajzírójától, Pap Jánostól a Nagy magyar feltalálók címû könyvébõl megtudhatjuk, Puskás Tivadar korán kitûnt páratlan képességeivel, éles logikájával, ami különösen a matamatikában mutatkozott meg. Öccsével középiskolásként a bécsi Terezianumban nevelkedett, kedvenc tantárgya a fizika volt. Emellett nagyszerûen zongorázott. Tanárai arra bíztatták, legyen muzsikus, ám egy hirtelen elhatározással átiratkozott az ottani Politechnikumba. Ezt azonban apja halála miatt nem fejezhette be. Hazajött Magyarországra, vállalkozó szelleme, tudásvágya itthon nem talált megoldandó mûszaki feladatra. Fél év alatt megtanulom a nyelvet - közölte katonatiszt öccsével és Angliába megyek megismerni a mûszaki újdonságokat. Egy londoni vasútépítõ cégnél helyezkedett el, vezetõje Charles Waring volt. Az olasz, a spanyol, a brazil és kelet-indiai pályahálózatot megépítõ "vasútkirály" 1867-ben elnyerte az Erdélyi vasút megépítésére kiírt pályázatot. A londoni cég az építési jogot rövidesen átruházta a bécsi Angol-Osztrák Bankra, ahol részvénytársaságot alapítottak, ennek igazgatóságába beválasztották gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter fivérét, Albertet. Az általános felzúdulásnak Csernátony Lajos, a heves vérû ellenzéki képviselõ adott hangot az Országgyûlésben: " A miniszternek nem illik gazdagodnia -mondta -. amikor az ország népe szegényedik". Miközben épült a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötõ 160 kilométer hosszú vasúti pálya, Puskás Tivadar arról fantáziált minek is a vasút, amikor maholnap, ezt Verne Gyula is megírta, az egész közlekedés a levegõben zajlik majd. Úgy látszott, egy idõre lekötötte a közlekedés korszerûsítésének gondolata, de nyugtalan vére tovább ûzte. Nekivágott a korlátlan lehetõségek hazájának, Amerikának. A vadnyugaton kutatott arany után, volt robbantási szakértõ, leleplezett egy áltudományos amerikai feltalálót és felismerte, milyen nehézkesen zajlik, korszerûsödik az egyébként rohamléptekkel fejlõdõ nagyvárosi távközlés. Már létezett a távírógép, a postahivatalokban egy tisztviselõ hosszabb-rövidebb idõre lenyomogatta egy készülék billegetõjét, az így zárt és nyitott elektromos rezgés a másik postahivatalban hosszabb-rövidebb megrántott egy írószerkezetet, ezen vonalak és pontok jelentek meg a papírszalagon. Így jutott el a telegráf Chichagóból az 1500 kilométerre lévõ New Yorkba, amit azután kerékpáros sürgönykihordó vitt el a címzettnek. Puskás Tivadar ötleteivel felkereste a telefon feltalálóját, Adam Bellt, de nem talált meghallgatásra. Az autodidakta nagybani feltalálóhoz, Thomas Edisonhoz szegõdött el, tudományos munkatársa lett. Edisonnak több mint 1200 bejegyzett találmánya és szabadalma volt, nagyrabecsülte a távoli országból érkezett magyart. "Puskás Tivadar volt a világon az elsõ ember - jelentette ki - aki a telefonközpont ötletét felvetette."

Bostonban 1878-ban, majd 1879-ben Párizsban meg is épültek az elsõ telefonközpontok, ezek kivitelezését Puskás Tivadar végezte. Edison egyben szerzõdést kötött vele, hogy Európában képviselje, menedzselje találmányait. Puskás Párizsba költözött, s 1887-ben megszerkesztette a többcsatornás (multiplex) kapcsolószekrényt, ami korszakalkotó volt a telefonközpontok fejlõdésében. Tudományos hírnevét tovább öregbítette, amikor bemutatta újabb találmányát: a telefonhírmondót. Ezt a világon elõször Budapesten helyezték üzembe és 1894-1925-ig mûködött. Reggel 9-tõl este 9-ig egy hang híreket, eseményeket, tõzsdei érfolyamokat olvasott be, ami elsõsorban a bankokat, a tõzsdéseket, a szerkesztõségeket érdekelte. A napilapok utcai árusítását csak az 1890-es évek közepén engedték meg, hogy rikkancsok kínálják. Kellettek hát a friss hírek. Kezdetben a telefonhírmondónak mintegy 500 elõfizetõje volt. Számuk 1900-ra már 6437-re emelkedett. Puskás Tivadar rávette öccsét, szakítson a katonatiszti pályával, inkább Magyarországon építse ki az ország telefonhálózatát. Ekkoriban már nemzetközileg is elismert, olyan komoly szaktekintély volt, hogy Londonban Wetter von Lillien grófnõvel kötött házasságakor az egyik házassági tanúja a trónörökös, Viktória királynõ Budapestre is ellátogató fia, a késõbbi VII. Edvard volt. Ferenc korai halála után, hogy annak munkáját folytassa, õ is hazajött Magyarországra. Még ötvenesztendõs sem volt, amikor meghalt. A mûszaki tudományokban jeleskedõ fiútestvéreket a Fiumei úti sírkert tudósparcellájába temették. Sírjukat a Puskás Tivadarról elnevezett mûszaki szakiskola diákjai gondozzák. Puskás Tivadar haláláig tartotta a kapcsolatot Edisonnal, levelezésüket a budapesti Postamúzeum õrzi. Az írók, hírlapírók 1882. február 4-i bálja, ahogyan ez a korabeli feljegyzéseken megmaradt, az idényben a legsikeresebb volt. Az egybegyũltek egy cigány- és egy katonazenekar muzsikájára hajnali három óráig ropták a táncot. Akkor még nem tudatosodott bennük, hogy világraszóló, a hírközlést forradalmasító találmány elsõ megszólalásának fül- és szemtanúi voltak. Egy atyafi - a Vasárnapi Újság szerint - meg is jegyezte: "Még csak az hiányzik, hogy valamelyik kényelmes úr saját ágyára alkalmaztassa a telefon másik végét, s a finálé után azonnal befordulva csakhamar az igazak álmát alussza. Vajon nem lehetne-e kitalálni, hogy az ember a baletthölgyek piskótalábait is láthassa a telefonon keresztül?" Erre egy másik világhírû magyar feltaláló, Gábor Dénes televíziós kísérletei után már csak mintegy öt évtizedig kellett várni.

Potoczky Júlia